És tényleg zöldebb.
Első emeleti lakásunk terasza, nem éppen gondozott zsebkendőnyi
kertecskére néz. A kétsziküek kezdik átvenni a hatalmat. Ráadásul néha
mi is le-le ejtünk oda dolgokat. Múltkor Marci sajtja olvadozott és
néha ázott is a lengyel nyárban. Egy hétig szemlélhettük, majd egy
madárka felfalta. Legutóbb a szárítóról fújt oda zoknit a szél.
Kíváncsian várom, hogy meddig lesz ott.
A baloldali alsó szomszéd kertje olyan, mintha a Szentivánéji álom
díszlete lenne. Legszívesebben lemennék hemperegni a fűbe, annyira
szép. Mondjuk kicsit mániákusan gondozza az ember. Kb 3 hete az esőben
elszórt egy nagy zacskó magot, majd nem törődve azzal, hogy bőrig
ázik, egy speciális cipővel belejárkálta a talajba.
Mindenkinek magvan a saját hobbija...
