A munka az első két hétben olyan volt mintha biciklizni kellett volna tanulnunk bicikli nélkül. Nincs gyakorlóprogram, csak beláthatatlanul hosszú leiratok, amik arról a programról szólnak, illetve annak a kezeléséről, amit majd használnunk kell. Ja igen, egyébkent behajtó leszek, nem olyasmi kezet-lábat törő, csak az a kellemetlen fajta aki telefonon vagy e-mailben figyelmeztet.
A második munkahetem végéig csak ücsörögünk az irodában, login is lett a végére, de a belépő kártya csak nem akart működni mindenhol.
Bár hozzátenném, hogy nem háborogtam, mert semmittevésért meg soha nem fizettek. Kipihentem magam.
A kollégákkal is rengeteget tudtam beszélgetni, nagyon multikulti a környezet, bár lengyelek vannak többségben, sokan használják az anyanyelvüket. Magyarosként egyenlőre csak én vagyok, állítólag még egy ember lesz, majd kiderül. Ezen felül van egy cseh, egy spanyol, egy észt es egy francia kolléga akikkel együtt kezdtem, illetve vannak még olaszok, egy angol egy holland es egy amerikai is. Azóta megérkezett a finn srác, de hiányzik még norvég és dán, de sajnos ilyesmi errefele nem terem
Mivel még nem dolgoztam multi környezetben, minden új, meg kell szoknom a munkavégzés menetét. Csak fiatalok vannak, nagyon vidám a társaság.Mint ma megtudtam, az első hullámnak is pont úgy ment a tréingjük, mint nekünk. Nem is akarok aggódni rajta, majd megmondják mikor mit csináljak, addig meg olvasom illetve hallgatom a nagyon unalmas tréninget, gondoltam én, majd most, hogy megmondták, mindenki mást mondott, de ez így szép
Mint kiderült, be kell szállnom a UK team munkájába, ezért az utóbbi három napot Paul kollégám telefonbeszélgetéseinek hallgatásával töltöttem. Megnyugtat, hogy az íreket és skótokat hallgatva nem csak én pislogok.
Marci nem nyaralni jött, innentől ő folytatja. (V)
Nekem természetesen megint sikerült belekerülnöm a mélyvízbe. Mondjuk nem vártam mást, gondoltam hogy így lesz és őszintén szólva örülök is neki egy picit, hogy sok a munka, mert így rendkívül gyorsan képes elmenni egy-egy munkanap. Ráadásul délután 4-kor már otthon is vagyok, ami köszönhető annak, hogy 7-re megyek, ami teljesen elfogadható számomra. Kávé, reggeli, stb a cégnél történik meg. Nagyon kedves kolléganőm hordozgat reggelente Daewoojával, a lakáshoz közeli Shell kútnál szed össze. Nálunk közel sincs akkora multikulti mint Violáéknál, gyakorlatilag egész nap magyarul beszélek, ritkábban lengyelül és még ritkábban angolul. A közvetlen környezetemben lévők nagy része magyar és elég összetartó társaság … meglepő, hogy van ilyen. Ebédelni is a cégnél szoktam, átlagosan 5 zlotyból, ha kirúgok a hámból 8 is lehet, de már gondolkozom a 10 zlotys extrán. Viola viszi a kajáját, nekem is csinál ha kérem, ö 16 zloty alatt nem ússza meg.
Főnökeim itt is csak főnökök, akik sokszor nem tudják pontosan, hogy én mit csinálok és ezért olyan kéréseik vannak felém, amin szerintem nincs értelme vitába szállni ezért inkább megcsinálom, nekik is vannak főnökeik akik hozzájuk hasonló kompetenciával rendelkeznek.
Mindketten elmondhatjuk magunkról, hogy aránylag jól keresünk, jó színvonalon élünk és napi 8 óránál többet nem foglalkozunk a munkánkkal. Nem itt fogunk önmegvalósítani, a munkánkkal nem akarunk világot váltani, élni jöttünk ide. (M)
