Miért éppen Krakkó!?

Első ránézésre a gyanútlan szemlélő barnasörnek nézheti de megszagolva minden kétsége eloszlik. Mert a csokis sör rossz. Egyszerűen rossz, egy rosszabb minőségű tortabevonóra hajaz.
Ha sör megkedveltetésére találták ki, mint annó a mese sajtot, akkor kár volt, mert aki a sört szereti az igyon sört, aki  a csokit szereti az vegyen normális csokoládét. Nem kell össze nem illő ízeket keverni, csak baj van belőle.
Kipróbáltuk, most már tudjuk.

A hét másik tanulsága, hogy a répachips sem jobb. Fonnyadt répaszelet ami szinte rághatatlanul kemény és paprika ízű bevonat van rajta. Megtudtuk ezt is. 

Így két dologgal kevesebbet kell kipróbálni.

Csak kalandoroknak ajánlom: 

De ha nagyon rosszul akarod magad érezni Krakkóban, akkor irány Nowa Huta veszélyesebbik egy olyan szép esős napon mint a mai, lehetőleg a két rivális focicsapat összecsapására időzítve valami más városból származó focicsapat mezében egy karton csokis sörrel és répachipssel. Mindemellet még meg is birságolnak, mert közterületen tilos alkoholt fogyasztani. 

Éppen az erkélyünkön ülök, természetesen esik az eső és olyan igazi lenygyel nyári idő van, tehát a hőmérséklet a 15 és 30 fok közti tartományba esik, most kb. 18 lehet, de bármelyik pillanatban lehet hirtelen napsütés is. Ezt Magyarországon változékony időjárásnak hívják, itt ez a normális. Viola szerint itt olyan mint Angliában, az idő hasonló és általában beszélnek az emberek angolul vagy/és lengyelül...

Az utca túloldalán lakó öregasszony éppen sétálni rángatja Zbyszeket, a hosszúszőrű tacskót, hihetetlen mennyire nem tudnak egy tempóban haladni, felváltva huzigálják egymást a póráz segítségével... A fölső szomszédaink valamelyikénél születésnap lehet, csörögnek az evőeszközök és szól a "Sto lat", ha hangosabban gitározok talán meginvitálnak a buliba : ). A garázsban Villám mellé beköltözött dízeles márkatársa. Szóval gyakorlatilag ma nem történt semmi, hétfőtől újra munka, pénteken délután meg kezdődik megint a hétvége és ez jó, hozzá lehet szokni.

Péntek és szombat estéinket a városban töltöttük, találkoztunk a helyi Magyarokkal a Deliben, más ismerőseinkkel csak úgy összefutottunk az utcán és már valami zenélés is kezd lassan összejönni. Kezdünk itthon otthon lenni.És csak most jön a java! Az elkövetkező hetekben lesz szó, internetes bevásárlásról, sörökről, kirándulásokról, éjjszakai életről, zenéről és krakkói nevezetességekről, tehát innentől lesz érdekes és érdemes igazából minket olvasni. Igyekszünk az eddigi anyagainkat mielőbb feltölteni, hogy legyen mit olvasni a héten, addig is türelem!

Lengyel szöveg szó szerinti fordítása: halak folyókból, tengerekből, óceánokból ...

A hiánygazdaság terméke, a mai napig folyamatos aranykorát éli. A könnyel elkészíthető, olcsó ámde annál amorfabb állagú galaretka. Aki nem ezen nőtt fel, az nem is szereti. Millió féle képpen tudják tálalni, csíkosan, kockára vágva, tejszínnel leöntve ... a lényeg, hogy jó színes legyen, a látvány az ízért kárpótol.

Itt a flavon, rengeteg C vitaminnal, Lengyelország az elsők között van ezek termelésében ... galaretkával is kombinálható.

Kicsit elmosódott a kép, de látszik, hogy mennyire becses kincs a palacsinta ... na ez nem helyi, igazi magyar strandos és nagyon örültünk neki.

Hát ilyesmiket eszünk, nemcsak finom hanem szép is ... leszámítva a bogyókat, ezek csak szépek, ha a héten ideér valaki látogatni, akkor lesz még belőle. A füstölt hal magáért beszél. A tejtermékek finomak és nagyon olcsók. Fél liter kefír kb 100 Ft. A kész saláták valami teljesen új ízvilág.

Ezt itt kérem leírni nem lehet, ez még annál is finomabb, mint ahogy kinéz.

Vajas omlós tésztán kevés krémen sok gyümölcs kis zselével.

Kis előzetes a sörökhöz ... Kazimierzben fogyott a szüretlen mézes sör.

Hamarosan bővebben kifejtjük a tesztet.

És a kötelező zapiekanka lelőhelye, szigorúan piacról. 300-700 Ft között jól lehet lakni.

Éjjel-nappal sor, Plac Nowy, Kazimierz.

Bár maga a szendvics nincs a képen, a sor és a nyári időjárás megszemlélhető.

Az általános szupermarketek  kínálata nem nagyon különbözik az otthonitól, a helyi specialitásokat leszámítva. Az itteni kínálatban nagyon tetszik, hogy szép számmal vannak delikatesz boltok, illetve egy delikatesz lánc, az Alma. 
A máshol is beszerezhető, jó minőségű áruk mellett, rengeteg extra van. A pultok nagyon guszták és sokfele az árú. Felvágottnál nem a cafatokból összepréselt majd műanyag zacskóba töltött "finomságokat" árulják, hanem a szabálytalan alakú, láthatóan az állatból kivágott darabok vannak elkészítve. 
Hal sokkal több formában kapható es nagyobb választékban mint otthon. Az általános ruszlinak, még a szupermarketben is külön pultja van. Különböző arányú olaj-ecet-füszer kombinációkkal kaphatók a kis üvegbe kényszerített halak vagy haldarabok. Ezen felül fantasztikus füstölt halak kaphatók.
A sajtpulttal még nem kerültünk közelebbi ismerettségbe, így arról nem nagyon tudok referálni most, viszont a kenyeres es sütis szekció magáért beszél. A kenyérválasztékot leginkább a pécsi Aranycipó barna kenyér kínálatához tudom hasonlítani és ami nagyon tetszik, hogy szeletelve lehet kérni. Marci szerint van ilyen otthon is, én még nem láttam. A süteményeknél nem jellemző az előre leszeletelt. Az "egytepsi" suti van kint a pultban és a kért mennyiséget vágják le belőle. Nincs millió fele túllihegett fantázianevű süti, viszonylag egyszerű es annál is finomabb édességek kínálgatják magukat. A leggyakoribbak a sült sajttorta, a tészta-vanílliakrém-éppenérőbogyósgyümölcs-zselé kombó, illetve  kevert vajas lepény szintén idénygyümölccsel a tetején.
A gyümölcsökről csak annyit, hogy az itt termőt érdemes venni, bármi ami bogyós, viszont a barackot, dinnyét és hasonlókat a hanyagolható kategóriába tenném.
Zöldségeknél szintén szép a helyi es kifejezetten ízletes a paradicsom. 
Az utóbbi két kategóriát csak piacon szabad vásárolni, sokkal frissebb es szebb az áru. 
A gombákkal még nem kísérleteztem … még nem.

A klasszikus fóliára terített áru.

A zenészek a piacon köröztek, de kalapozni senkit sem láttunk.

Ami itt nincs, az piacra nem való...

Jó bornak nem kell cégér :)

Ha jót akarsz enni Krakkó belvárosában akkor vagy ide vagy egy hasonló tejbárba érdemes menni. Ez az otthoni kifőzdék hiányát betöltő vendéglátó ipari egység. Házias, tradicionális ételek vannak, nagyon baráti áron.

A kedvenc helyünknek a "tálalás" a különlegessége; félig önkiszolgáló, az evőeszközt magad szerzed be miután rendeltél a pultnál. Tyúkocskákkal díszített étterem, minden nap kézzel írott étlap es teljesen spontán sorrendben érkező ételek.

A levest es a másodikat akar egyszerre is megkaphatod, illetve az is előfordulhat, hogy az asztaltársad befejezi az ételt, mire tiéd megérkezik. De annyira finom minden, es annyira olcsón jutsz hozzá, hogy ezt nem feltétlenül fogod zavarónak találni.
Ha nincs só, cukor vagy a "barna ételizesitő lötty ami mindenhol ott van" akkor a kredencben megtalálod.
A helyiek szerint a legjobb gombalevest ott kapni a varosban ... nem elhanyagolhatóan, csiperkét nem látott.

Mindez két utcányira a főtértől, ahol köztudottan lehúzós éttermek vannak.

A munka az első két hétben olyan volt mintha biciklizni kellett volna tanulnunk bicikli nélkül. Nincs gyakorlóprogram, csak beláthatatlanul hosszú leiratok, amik arról a programról szólnak, illetve annak a kezeléséről, amit majd használnunk kell.  Ja igen, egyébkent behajtó leszek, nem olyasmi kezet-lábat törő, csak az a kellemetlen fajta aki telefonon vagy e-mailben figyelmeztet.